Erdély után...
Na helló!
Hát én már itthon vagyok, Magyarországon, szóval már nem él az "Erdélyi kalandjaim" cím.:(
Mégis szükségét éreztem valamiféle lezárásnak.
Szombaton jöttem el Kolozsvárról, fájó szívvel és sok barátot otthagyva. Sokan kérdezték tőlem itthon, hogy megbántam-e, hogy kimentem. Erre mindenki egy határozott NEM-et kapott tőlem válaszul. Rengeteg tapasztalattal és élménnyel lettem gazdagabb. Biztos vagyok benne, hogy valamilyen szinten én is változtam, de ezt majd a környezetem megmondja.
Egy biztos, ha bárkinek hasonló lehetősége adódik, akkor csak bátran!!! Persze nem árt, ha nem egyedül megy ki az ember, de úgy még izgalmasabb. (bár én nem tapasztalatból mondom)
Mindenkinek köszönöm, aki olvasott és főleg azoknak, akik kommenteltek is. Sokszor a kommentek adtak nekem erőt. Mert bármilyen jó is volt kint lenni, azért sok szerettem hiányzott.
na puszi mindenkinek
sziasztok
:)
Az utolsó napok...
Sziasztok!
Hát nincs túl sok leírandó esemény, a legfontosabb talán az, hogy megvan a krízisintervenció eredmény, 9-es lett!:((( De úgy állította be a tanár, hogy nem lett jó, hát mondom kész... (na jó, persze lehetett volna 10-es is... :P) Szerencsére megkaptuk erre otthon az ötöst, szóval így is jók vagyunk.:)
Amúgy már órákra nem kell bejárnunk, de még mindig látogatói vagyunk a sulinak, a végeláthatatlan bürökrácia miatt, de lassan minden papírunk a helyén lesz.:)
Amúgy már csak 3 nap és otthon vagyok, pontosabban már csak 2 és fél.:) Hát már borzasztóan hiányoznak az otthoni hülyülések, meg koncertek (na mondjuk 22.-én bepótóljuk, irány RADIOAKTÍV koncert!!!), meg minden hiányzik...:)
Mostanság nem történik velem semmi, egész nap tanulok. Hála az otthoni vizsgáknak, bőven van mit.:(
Péntekre tervezzük még, hogy Robival tali, meg remélhetőleg botanikus kertbe is megyünk, amit már régóta tervezünk. Nagyon jó lenne.:)
Így ennyi, majd még próbálok írni.
Addig is nagyon vigyázzon magára mindenki.
PÁPÁ
:)
Krízisintervenció vizsga
Na sziasztok!
Péntek esténél hagytam abba a múltkor.
Szombaton persze egész nap tanulás, aztán írány a város. Máriával és Szilárddal (Mérai szoc.munkások) megbeszéltünk egy talit, ami tulajdonképpen a búcsútalálkozásunk volt. Elmentünk egy cukrászdába és beszélgettünk, nem volt rossz. Aztán természetesen haza.
A vasárnapunk elég nyugisan telt, tulajdonképpen semmit sem csináltunk a tanuláson kívül.
Aztán eljött a mai vizsga, hát...no comment-es volt. A tanár ugye Magyarországról jött még egy pár hete megtartani az előadásokat, ő most nem volt itt. De valahogy elfelejtette leküldeni a feladatokat... A drogpreves tanárunk vizsgáztatott bennünket, és mi segítettünk neki összeállítani a feladatsort, hát így vizsgáztunk mi:) Érdekes egy vizsga volt, amire teljesen felesleges volt annyit készülni... Na de most már mindegy.
Amúgy elvesztettem az egyik szemüveglencsémet!!!:( Meg ezt a napot amúgy sem sorolnám a legjobbak közé, tehát ez még csak rontott a dolgokon. De hát ez van. ( Az ilyen az nem köszön..., ugye csajok???)
Nos búcsúzok is, nincs túl jó kedvem.
Vigyázzatok magatokra.:)
pussz
Este Robinál :)
Na hali!
Csütörtökön este természetesen bibliaórán voltam, bár késve érkeztünk (mint mindig), és így a padlón ültük végig az eleve elrendelésről szóló előadást...:) De azért jó volt, meg legalább egy klassz közösségben voltam. Hiányozni fognak nagyon...:((((
Aztán Áronnal hazafelé tartva, összefutottunk Zsuzsival, aki meg épp Barycékhoz tartott filmet nézni, én is csatlakoztam hozzá. Így történt, hogy megint ott kötöttünk ki. Egy idióta fimet néztünk, nem volt túl jó, meg valahogy kedvem sem volt nagyon beszélgetni, elég sok dolog jár mostanában a fejemben... Hajnali 2-kor már aludtam is.:)
Aztán tegnap (péntek), egész délelőtt tanulás, délután elmentünk Agapeba, de nem volt erdélyi csorba leves, így az én ebédem tulajdonképpen elmaradt.:( (bár kértem másikat, de hát az nem ugyanaz) Agapeban véletlenül összefutottunk Áronnal, hát igen, már neki is az a törzshelye. :) Így nem telt viccmentesen az ebédünk...:) Ő még ment vissza filóra (filológiára, mert 2 szakot csinál egyszerre), nekem nem volt kedvem hazajönni, így inkább elkísértem őt. Elvileg olvasnia kellett volna, gyakorlatilag inkább dumáltunk.:)
Aztán este Robihoz mentünk, mert szülinapja volt.:))) Úgy indult, hogy csak mi 3-an leszünk, de aztán jött Mária, Szilárd, Sándor, a két német lány is. (no meg persze Miklós, de ők együtt laknak) Az este így nem alakult a legjobban, nem volt kimondottan rossz, de jobb lett volna, ha csak mi vagyunk. Természetesen gyalog mentünk ki Robihoz. Egy kicsit volt csak messze... Mondjuk visszafelé szerencsénk volt, mert Máriával jöttünk, aki nem szeret gyalogolni, így taxiba ültetett bennünket. Szóval már taxiban is ültünk...
Nos, hát ennyi.
majd még jelentkezek
nagy ölelés mindenkinek :)
Pár nap összefoglalója
Sziasztok!
Először is köszönöm mindenkinek, aki kommentelt, a kommentek száma elérte a 100-at!!!:)
Aztán képzeljétek el, a szoc. munka vizsgánk és a gyakorlati értékelésünk is max. pontszám lett.:))) Ráadásul a tanárok is agyon dícsérnek bennünket, szóval igen sikeresenek mondhatjuk itt (is) magunkat.:) Ja és a pártfogóink is max. lett.:)
Azért hétfőn vár ránk még itt egy vizsga, krízisintervenció, de azt is hasonló eredménnyel fogjuk zárni.:)
Tegnap voltunk bowlingozni!!! Egy szaktársunkkal (aki kivételesen csaj) és az ő egyik barátnőjével. Mi négyen indultunk el bowlingozni... Aztán körülbelül az első kör felénél odajött hozzánk 2 srác, hogy a köv. körbe beszállhatnak-e. Természetesen igent mondtunk, bár nem voltak túl beszédesek, de mi így is jól szórakoztunk. Aztán a végén nem hagyták, hogy mi fizessünk... Szóval így kell ingyen bowlingozni...:P (a srácok természetesen székelyek voltak, és az egyik persze papnak tanul...) Itt mindenki vagy teológus, vagy vallástanár, vagy pap!!!
Pár kép a tegnap esténkről:
Blanka: 
Brigi: 
és persze Zsuzsi: 
Nos, Lia ha megyünk bowlingozni otthon, akkor csak ilyen fiukkal megyünk, ok?
Na most búcsúzok, mert még tanulnom kell, és este persze bibliaóra Áronnal.:)
Na pussz
és mindjárt megyek haza! :) :(
Csernáton
Na sziasztok!
Hát pár napig nem tudtam írni, de mindjárt megtudjátok, hogy miért...:)))
Nos, kirándulni voltunk, méghozzá 4 napra. (bár ebből 2 igazából maga volt az út)
Péntek reggel nagy nehezen elkészültünk és kimentünk a megbeszélt helyre, ahol Robival találkoztunk. Aztán irány stoppolni, mindhárman most stoppoltunk életünkben először. (a stopp itt elfogadott és megszokott, de otthon ezt ne próbáljátok ki, főleg nem 600 km-en át...:) )
Röpke fél órás stopp után, jött egy idős házaspár, aki felvett bennünket, azt mondták, hogy Sovata-ig elvisznek... Ez nem volt rossz hír, mert akkor majdnem félúton lettünk volna. Utaztunk több mint 2 órát úttalan utakon, amikor Sovata előtt 25 km-rel letettek bennünket, mondván, hogy csak eddig jöttek... Kiszálltunk a kocsiból és rendületlenül stoppoltunk tovább.:) Aztán jött egy fehér furgon, ami elvitt bennünket Sovataig, onnan persze megint stopp. Kevesebb mint fél óra várás után, jött egy kis mikrobusz, amivel egészen egy kis faluig mentünk, ami Csíkszereda előtt volt. A faluban kiszállás és újra stopp... Szerencsére jött egy tök kedves srác, aki elvitt bennünket Csíkszeredáig, és ott még a buszállomásra is bejött velünk. (mert ekkora már meguntuk a stoppot) Busz persze nem jött... De a srác hihetetlenül kedves volt és felajánlotta, hogy elvisz bennünket Kézdivásárhelyig (a céltől 10 km-re volt), de ha már odáig vitt akkor, elvitt Csernátonig...:)))) Piszok mázlink volt vele.
És így a reggel 8 órai indulással megérkeztünk délután fél 5-re Csernátonba, ahol rögtön elfoglaltuk a szállásunkat. Egy múzeumban (pontosabban egy múzeumfaluban laktunk). De itt még nem ért véget a péntekünk, mert jöttek Robi barátai, akikkel persze fel kellett menni a hegyre, vagy erdőre, vagy már fene se tudja hova.:)
Pár pillanatkép:
Voltunk fent egy keveset, aztán mivel egyre hűvösebb lett, ezért inkább visszamentünk a szállásra.
Egy pár kép a múzeumfaluról, a szobáról sajnos nincs, képzeljetek el jó pár ágyat összezsúfolva és képben lesztek.:) :
Az első éjszaka fázósan és alig alvósan telt, de azért jó volt...:)
Szombaton irány a Szt. Anna tó és a Büdös barlang. Szerencsére volt egy csaj, aki autóval elvitt bennünket Bálványosra, ahol ezek vannak, így könnyebb dolgunk volt.:)
Ezekről nincs mit írni, inkább mutatom:
Mindezek után még nem mentünk haza, hanem kicsit bóklásztunk még Kézdivásárhelyen...:) Aztán persze stoppal haza Csernátonba.
Ezzel telt a szombatunk.:)
Másnapra be volt tervezve egy nagy túra a Bodoki tetőre, de nagyon esős időnk lett vasárnap reggelre, így ez elmaradt. De így sem unatkoztunk.:)
Elmentünk az Ika várához, ami nem vár, inkább csak egy bástyamaradvány, de azért szép volt.:
A vár után még bóklásztunk egy kicsit a faluban, aztán irány az ebéd, Beke anyukája nagyon finom ebéddel várt bennünket, a végére már gurultunk.:)))
A kiadós ebéd után irány a tekéző, mivel mondtam, hogy én még sohasem tekéztem.:) És ezen is átestem, persze az elején nem ment olyan jól, de aztán a végére belejöttem.:)))) Nagyon jó volt.
Hát így telt a vasárnapom.:)
A hétfőt megint utazással töltöttük, hiszen valahogy vissza is kellett érnünk Kolozsvárra. Vissza már busszal jöttünk, de itt is voltak érdekes dolgok... De mindegy, a lényeg az, hogy este már itthon voltunk épségben, bár hulla fáradtan. És én utána még Áronnal is találkoztam, no de, nem panaszkodok.:)
De összességében nagyon klassz volt a hétvége, a srácok is nagyon kedvesek voltak, főleg Robi és Imre, de a többiek is kitettek magukért.:) Azt hiszem, lett egy-két új barátom.
na most már lassan befejezem, bár még lenne mit írni...
na sziasztok
:)
Szoc.munka vizsga
Na hali!
Nincs sok időm,szóval csak röviden.
A tegnapi szupervíziónak nem volt túl sok értelme, végighallgatuk a többiek beszámolóját, meg mi is modtunk pár szót, aztán megbeszéltük a tanárral, hogy majd e-mailben elküldjük az esettanulmányunkat. Így ennyi.
Ma meg szoc.munka vizsga volt, eléggé érdekes kérdésekkel...:(
Egy csomó tényanyagot bevágtam erre a vizsgára, aztán olyan szarokat kérdezett. Egyik feladat például, hogy kreáljunk egy esetet, és vezessük le valamely tanult elmélet alapján. (???) Megcsináltam, de majd jövő héten megtudjuk az eredményt.
Ja, figyelem, nem leszek gépnél holnaptól nagy valószínűséggel egészen hétfőig. Megyünk kirándulni Robival!!!:) Baromi kíváncsi leszek rá...
Ma meg bibliaórára megyek este.:)
Szóval ennyi, most mennem kell jogot tanulni!
hali
:)
Krízisintervenció
Na hali!:)
Ismét 2 napot foglalok össze.
Tegnap és ma krízisintervenciónk volt és a racionális emocionális terápiáról (RET) tanultunk, jól hangzik, nem???:P
Tegnap még bizakodva álltam neki ennek a módszernek, de mára már kicsit változott a véleményem...
Tegnap leadta az elméletet, röpke 26 oldalt kell megtanulni a május 11.-i vizsgára, áááá az semmi... Aztán ma volt a kicsit gyakorlatiasabb része, természetesen Áronnal és Botival voltunk egy csoportban. Bár szeretjük őket, de túl sok hasznukat nem vettük, ők valahogy elvoltak a feladatok nélkül is, de az tény, hogy próbáltak segíteni.:) Így tulajdonképpen Zsuzsival dolgoztunk ketten, szerintünk jól, de a tanár szerint már nem annyira.
Eléggé furcsa volt számunkra ez a direktív terápia, ezért nem is nagyon ment, meg mi úgysem használhatjuk majd, de hát érdekes dolgok ezek...
De ezen is túl vagyunk, legalább a RET-et is megismertük. De jó ez nekünk.:)
Aztán haza, mondjuk a mai tanulásom Áronnak hála elmaradt. Csütörtökön vizsga szoc. munkából, de nem aggódok, meglesz az. Sikerülni fog, így legalább otthon nem kell vizsgázni.:))
Holnap megyünk remélhetőleg az utolsó szuperviziónkra, ahol tulajdonképpen csak beadjuk az esettanulmányunkat és reménykedünk benne, hogy hamar lesz eredmény, és mondjuk 10-est kapunk!!!:)
Holnap még tanulás a vizsgára, de közben kattogunk a 7végén. Vagy Robival (a Mérás, kutyaházat több hónapig építő sráccal) megyünk pár napra kirándulni, vagy csak egy napra Barycékkal, no ezt még nem tudjuk. Még várunk pár infót.:)
De csütörtökön megint megyek bibliaórára, őszintén már hiányzik.:)
Ma felfedeztem egy fantasztikusan szép parkot, ami nincs is messze innen... A következő alkalommal képek is készülnek majd, szóval majd nektek is megmutatom.
na így ennyi, most már lassan aludni kellene
nagy ölelés mindenkinek
:)
Még egyszer hátulról...
Sziasztok!
A vasárnapom is úgy indult, mint mostanság minden napom...:( Felkeltem és tanultam. Ezekben a pillanatokban szívesen lennék otthon.:(
Aztán elmentünk színházba, hát... A darab címe: Még egyszer hátulról, jónak ígérkezett, sokan dícsérték, és valamilyen díjat is kapott. Bár már itt féltünk, általában szarok azok a művek, amelyeket jutalmaznak. Az első felvonásban erőteljesen gondolkoztam rajta, hogy ki kellene menni róla... Egy elég gyenge sztorit adtak elő, de úgy, hogy a "rendező" közben folyamatosan megállította az egészet. Az volt az érdekes, hogy a számomra elég szánalmas poénokon a közönség "kacagott"... Szóval, lehet, hogy bennem van a hiba... Aztán szerencsére jött a második felvonás, ami azért javított a dolgokon, bár nem sokat. A második részben maradt ugyanaz a sztori, csak a díszletek mögött játszódott... Na, így röviden ennyit a színházról. Nem ez volt életem legjobb előadása, de hát lehetett volna rosszabb is és legalább művelődtünk.:P
Aztán haza, még egy kicsit olvastam. Ja nem is írtam, már a 3. könyvemet pusztítom itt, nekem lassan már tök mindegy, mit olvasok, csak olvassak valamit. Így TV nélkül elég unalmasak az elalvás előtti pillanatok.
Tegnap este átjött Áron, visszaadtam neki végre a táskáját, bár ő el is felejtette... Megkapta azt az ajándékát is, amit még Kanizsán vettem neki.:) (Ezúton is, Zsófi köszi a tippet a "magyaros" boltról) Nagyon meglepte, hogy nem felejtettem el, de őt nem is lehet.:) De nem maradt sokáig.
De jött más.... Jött hozzánk Baryc, vagyis inkább csak Zsuzsihoz, jött filmet nézni, de én inkább az alvást választottam... Bár nem volt az olyan könnyű, elég sokáig inkább csak forgolódtam, de ÍJB...:(
Na így ennyi tömören a tegnapi nap.
Ma és holnap 9-től krízisintervenciónk van, csak azt nem tudja senki, hogy meddig... De valószínűleg sokáig, mert ezalatt a 2 nap alatt megy le az egész. A tanár Magyarországról jön és Szilágyi a családneve, szóval már szimpi.:)
De itt biztosat ritkán lehet tudni, úgyhogy lehet, hogy hamar végzek, da majd úgyis megírom.
na sziasztok
:)
Szombat este
Na hali!
Nem tudom, hogy mi van itt, de olyan unalmasak ezek a napok...
Felkelek, tanulok és ennyi.
A tegnapi és nagy valószínűséggel a mai napom sem lesz másképp.
Még azért az a mázli, hogy estére ez a tendencia általában megváltozik...:) Tegnap Zsuzsi véletlenül összefutott 2 itteni magyar csajjal, ők este átjöttek, aztán kimentünk a városba. Természetesen Barycéknak is szóltunk, így a kis csapatunk ismét 7 főre duzzadt: Szilvi, Gyöngyi, Baryc, Stupi, Buri, Zsuzsi és én. Míg a srácokra vártunk, addig enyhén szétfagytunk, ezért egy kérésünk volt csak, hogy olyan helyre menjünk ahol van forró csoki. Végül a második helyre már be is tudtunk ülni, mi lányok forrócsokiztunk, a fiúk természetesen inkább a sör mellett döntöttek.:) A forrócsoki... hát, a Két medvében jobb. (ugye csajok???:P)
A lányoknak még nem sikerült annyira belerázódni a csapatba, meg a fiúk is fáradtak voltak(fárasztó az egész napi foci...), de azért jó volt.:)
Nem tudom, hogy észrevettétek-e, de ezekkel a srácokkal sosem az van, amit eredetileg megbeszélünk, úgy volt, hogy hozzánk jönnek este, erre a város mellett döntöttünk...:)
Ma színház 5-től, a Még egyszer hátulról c. előadást nézük meg, remélem jó lesz. Rámférne már egy vidám darab. Elméletileg utána megint összefutunk a srácokkal, de ismervén őket, ebből még bármi lehet.
Ja, meg ma este jön vissza Áron is, szóval csöppet tumultus lesz, de megoldom valahogy.:) De a végkifejletet úgyis leírom majd.
Barycot talán sikerül rávennem, hogy május 16.-án segítsen nekem a sok cuccal lebattyogni az állomásra... Úgy tűnik, hogy hajlandó lesz segíteni.:))))
na sziasztok
nagy ölelés mindenkinek
:)
Péntekről szombatra virradóan...
Na hali!
A tegnapi nappal kell kezdenem.
Egészen estig nem történt sok minden. Tanultunk egész nap (csütörtökön szoc.munka vizsga), enni elmentünk az Agapeba, de valahogy az sem volt az igazi.
Unatkoztunk tegnap egy kicsit...:(
Aztán írtunk Barycéknak, hogy mit szólnának egy közös filmnézéshez? A válasz természetesen igen volt, és így meglátogattuk őket... A vasút felé laknak, szóval nem volt nehéz megtalálni őket, meg Baryc elénk is jött.:)
Az első 2 óra beszélgetéssel telt, de inkább ők beszéltek, mi meg csak "kacagtunk" rajtuk... Nagyon készek voltak ismét. Aztán olyan fél 1 körül már el is kezdtük nézni a filmet, mondjuk csak 3-an (Baryc,Zsuzsi és én), mert a többiek elmentek valahova. A film biztos jó lett volna, ha figyelünk rá, de mi inkább beszélgettünk és hülyültünk. (sztem jobb választás volt :) ) Aztán természetesen elaludtam film közben, de ezen már meg sem lepődtek a többiek. Hát igen, klassz este volt.
Olyan negyed 4 körül jöttünk el onnan, 4-kor értünk haza és gyorsan ágyba zuhantunk.
Nemrég keltem fel, és ismét belevetem magamat a tanulásba.
Ha valaki hiányolná Áront, akkor közlöm, hogy én is hiányolom , neki még ez a hét is szünet.:( De remélhetőleg jövő héten már vele is lesznek sztorik.
na pá mindenkinek
ja, majdnem elfelejtettem, ma este meg a srácok jönnek ide, no comment... :))))
Fellegvár éjjel :)
Sziasztok!
A tegnapi blogomat azzal zártam, hogy a srácok visszamondták az esti talit. De végül mégis találkoztunk velük...
Hát ez sem volt egyszerű.:)))
Először elmentünk egy Heltai nevezetű vendéglátó egységbe, (szóval kocsmába) és ott voltunk egy ideig. A hangulat nem volt a legjobb, a beszélgetés is akadozott...
Zsuzsinak az az ötlete támadt, hogy menjünk fel a Fellegvárba, este még úgysem voltunk ott és addigra a csapat még 2 fővel gazdagodott. Így összesen 7-en mentünk a Fellegvárhoz, nehézkesen indultunk el, de végül odaértünk. A hangulat onnantól már baromi jó volt.:)
A kilátás sem volt utolsó:
A csapat: 
:))))
Csak úgy röpködtek a poénok, a srácok írtó jófejek. Van egy srác, Baryc, ő a biztos pontunk, no és persze Stupi, ő a kedd esti ölelgetős.:) De most már nem bántom.
Olyan hajnali 1 körül értünk haza, de megérte. Mivel Baryc "bírja a buránkat", ma este is megyünk valahova, de hogy hova, az még számukra is rejtély.
Szombatra terveznek egy egy napos kirándulást, ahova természetesen bennünket is hívtak, és ahova persze megyünk is. Nem hagyhatjuk ki. Kocsival megyünk, szóval végre nem kell majd bosszankodnom a vonatjegy miatt.
Aztán ma nagy nehezen felkeltünk, mert 10-től szoc. munka volt.:) Egy hét múlva vizsgázunk belőle. De legalább otthon nem kell!:)
Majd leírom, hogyan alakult a ma esténk.:)
Amúgy elég érdekes, hogy itt csak a srácokkal jövünk ki jól, de már megszoktuk.
na pá mindenkinek
és Csill, köszi a kommentet :P
Utolsó gyakorlat
Na hali!
Ma volt az utolsó gyakorlatunk, ennek örülök is meg nem is. Több időm lesz, de a szívemhez nőttek a csöppségek.
Ma voltam családlátogatáson, vagy valami hasonlón...
Egészen a mai napig nem tudtam róla, hogy mehetek családlátogatásra, szóval elég hirtelen jött ez nekem. Aztán úgy alakult, hogy mivel az anyukának sok dolga volt és az apa kint volt az állatoknál (egy hatalmas legelőn vigyázott a birkákra és juhokra) ezért csak úgy tudtam kommunikálni velük, hogy én is mentem a legelőre. De nem hátráltam meg!:)
Hellyel-közzel beszéltem is a családdal, mindenesetre érdekes volt, kb. másfél órát lehettem ott.
Aztán persze vissza a mérai suliba, mert a program még nem ért véget, még ott is foglalkoztam pár gyerekkel... Szóval ma is elfáradtam.
A tegnapi táskát cipelős srácok meg lemondták a mai talit... De nem baj, legalább írhatom tovább az esettanulmányomat.:)
na most lépek is, és ÍRJATOK MÁR KOMMENTEKET!!!:)
Újra Kolozsvár:)
Hát ismét itt vagyunk...Gyorsan letelt ez a másfél hét.
De ahogy ideértünk, máris blogba illő élménnyel gazdagodtunk, hihetetlen az a város...:)))
Elég nagy utazótáskát kellett elcipelnem, illetve elcipelnünk a vasúttól a kóterig, és jó párszor szídva és elég látványosan leb... az útra.
Aztán egyszercsak elénk toppant 3 srác, szó mi szó, volt bennük pia, de kedvesek voltak, hogy ők majd segítenek. Több se kellett, utána már ők cipelték a táskáinkat. Attól nem kellett félni, hogy elfutnak, hiszen az is nehezükre esett, hogy a villanyoszlopokat kikerüljék...:)))
Az egyik srác viszonylag józan volt, ő elkérte a telefonszámunkat, este gyakorlat után, "megbippeljük" őket, aztán úgy néz ki, hogy találkozunk velük. Bár kíváncsi leszek rá, hogy tényleg el jönnek-e. Kedvesek voltak nagyon, bár a nevüket nem tudjuk, de hát minek is???:P
Az egyik srác (aki persze a legrészegebb volt) elkezdett ölelgetni, na nekem több se kellett, meg is lepődött, amikor kivédtem... van ez így :)
És persze ők is kijelentették, hogy nem úgy beszélünk, mint a magyarok...(???) Segítsen már valaki, hogy beszélünk mi magyarok?
De jót "kacagtunk" rajtuk, reméljük, hogy ez egy jó barátság kezdete lesz. Meg amúgy is barátkozni kell, mert mint kiderült szabadok május 16.-án reggel, amikor végleg (?) hazamegyek, és talán cipelik a cuccomat...:)
Na most már megyek
sziasztok
:)
Csabika és Robi :)
Na ismét sziasztok!
Ma már nem akartam többet írni, de nem tudom megállni.
Ma volt az utolsó szoc.munka szemináriumunk Csabikával..:((( Megtörtént az értékelés is, nála max. 5 pontot lehet kapni, én 4,86-ot kaptam, hát... Lehetett volna jobb is.
Aztán néztünk egy filmet.(hogy manapság milyen filmekre adnak Oscar-díjat???) A film címe: A pingvinek vándorlása. A tartalmat inkább hagyjuk, már a 20. perc után unta mindenki. De egy tanulság: mostantól nem panaszkodok az otthoni filmekre.:)
Óra után megvártuk míg mindenki kimegy a teremből és csak Csabika marad bent, aztán megleptük őt egy csomag bonbonnal, mivel ő segített nekünk mindig mindenben. Látszott rajta, hogy borzasztóan meglepte ez a gesztus, nem számított ránk. Kaptunk is tőle két-két cuppanos puszit, szeretjük Csabikát...:) Hihetetlneül lelkiismeretes és precíz tanár, sok hasonló mentalitású tanárra lenne még szükség. Nem bánnám, ha egyszer eljönne Szombathelyre is.
Majd Agape, ahol még mindig nem volt a levesem... Aztán még ajándékok után kajtattunk, több-kevesebb sikerrel.
Majd haza, itthon egy kis pihi, aztán újra város, mert Robival (Méráról lehet ismerős a neve) talink volt a Matyinál az áfonyapálinka miatt. (mert szamócát lehetetlenség itt találni) Robival voltam együtt adománygyűjtésen is, aztán akkor elpanaszoltam neki a pálinkával kapcsolatos bánatomat, és mondta, hogy segíteni fog.:))) (még egy kis adalék Robihoz, a srác magyarországi, egy évet van itt kint, májusban megy végleg haza és (Csill, ez neked szól) Veszprém megyei)
Robi meg is érkezett, hozta a már megbeszélt pálinkát, de nem csak azt...:) Kaptunk tőle még egy halom jughurtot is, mert Méra kapott és rengeteg maradt és hát Robi ránk gondolt.:)))Hát eléggé meglepett bennünket, de nem is tudtuk, hogy minek örüljünk jobban, a pálinkának vagy a joghurtnak.:) (féreértések elkerülése végett, a pálinka nem nekünk kell, hanem ajándékba visszük haza)
És meginvitált bennünket egy 4 napos kirándulásra, aminek a részletei még nem a legvilágosabbak, de hát majd meglátjuk.
Na, most már tényleg búcsúzok, holnap korai kelés, mert megyünk haza!!!
De nem sokáig kell távol lennem Kolozsvártól, hamarosan jövök vissza!!!:):):)
na puszi mindenkinek
a "tordai" hasadék
Hali!:)
Hát baromi hosszú volt ez a tegnapi nap, hosszú és eseményekkel teli...
Reggel 6 körül felkeltünk, szépen elkészültünk aztán irány a tordai buszmegálló!:) Tordára odataláltunk, az viszonylag egyszerűen ment, de utána kezdődtek a bajok...
Leszálltunk a buszról, de nem nagyon tudtuk, hogy merre is folytassuk utunkat. (az oké, hogy a hasadékot nem lehet eltéveszteni, de a hasadék nem volt ott... ???)
Aztán megláttuk a tordai piacot, gondoltuk, ott biztos beszélni fog valaki magyarul. Pár perc fülelés után találtunk is 2 nőt, akik készségesen "segítettek". Elmondták, hogy keressük meg a katolikus templomot, ami a piacnál jóval följebb van, és a templom háta mögül indulnak a buszok. Merthogy a tordai hasadék nem Tordán van!!!Hanem át kell menni egy faluba,és onnan gyalog. De ezt persze tegnapig nem tudtuk.:) A néni azt mondta, hogy nekünk Campia Tursiba kell mennünk, hát ok.
Elindultunk hát katolikus templomot keresni, reformátust inkább találtunk de mindegy. Aztán minden járókelőt végigkérdeztem, reménykedtem, hogy valaki csak beszél magyarul. Találtam egy nőt, aki "segített", mondta, hogy rossz az irány (azt mondták a piacos nénik), mert a piactól lejjebb van a templom. ÁÁÁÁÁÁÁÁ De a katolikus templom stimmel, meg Campia Tursi is.
Nos, hát elindultunk ismét, de persze nem találtuk meg. De rábukkantunk mégis egy buszmegállóra, ahol inkább már csak kínunkban álltunk meg, aztán nagy szerencsénkre (???) jött egy busz, aminek az elején az állt, hogy Campia Tursi, szóval gyorsan fel a buszra és irány a hasadék.
Meg is érkeztünk, de az egyik döbbenet követte a másikat. Az első reakció: „Te, itt sincs hasadék!!!”. Aztán ismét beindultam, mindenkit megkérdeztem, akivel csak találkoztam az úton, végül megint egy néni segített. Bár kicsit furán nézett rám, így hangzott a párbeszédünk:”Elnézést, mi a tordai hasadékot keressük.” Erre a néni: „Az Tordán van.” Tehát igen, ( ha valaki itt nagyon nevetne, akkor még ne tegye), szóval vissza busszal Tordára.:)
Be kell hogy valljam, már feladtuk a hasadékot és jobb ötlet híján, akkor gondoltuk megkeressük a sóbányát, azt legalább tudtuk hol van. El is indultunk, erre teljesen véletlenül megtaláltuk a katolikus templom háta mögötti buszokat, amire ki volt írva: „Ceia”. Tudtuk segítőknek hála (ez persze Buksi, azaz „Ákos” volt, aki SMS-ben segített), hogy ez románul annyit tesz, hogy tordai hasadék. Na itt akadtunk ki, de nem kicsit!!! És ekkor már 3 órája keringtünk...
De mi nem adtuk fel, hát felszálltunk erre a buszra is, de legalább a sofőr beszélt magyarul, így most már biztosak voltunk benne, hogy jó az irány. Szóval célba vettük Ceia-t. Meg is érkeztünk, amikor találtunk egy magyarul beszélő nénit (nem tudom figyelitek-e, de mindig a nénik beszélnek magyarul), aki mondta, hogy mindig egyenesen kell menni és nem lehet eltéveszteni.
Mondjuk, abban mi is bíztunk, hogyha meglátjuk, akkor nem fogjuk eltéveszteni, csak egy baj volt, hogy nem láttuk... Kb. 40 perc gyaloglás után azért megpillantottunk, és kicsit fellélegeztünk.
Egy turista útvonalat követtünk végig, de hát valami fantasztikus volt a hasadék.
Leírhatatlan a látvány, ezért inkább próbálom megmutatni:
http://kep.ivpicture.hu/78984.jpg
http://kep.ivpicture.hu/78985.jpg
http://kep.ivpicture.hu/78986.jpg
http://kep.ivpicture.hu/78988.jpg
http://kep.ivpicture.hu/78989.jpg
http://kep.ivpicture.hu/78990.jpg
http://kep.ivpicture.hu/78991.jpg
http://kep.ivpicture.hu/78996.jpg
http://kep.ivpicture.hu/78997.jpg
http://kep.ivpicture.hu/78998.jpg
http://kep.ivpicture.hu/78999.jpg
http://kep.ivpicture.hu/79001.jpg
http://kep.ivpicture.hu/79002.jpg
http://kep.ivpicture.hu/79003.jpg
http://kep.ivpicture.hu/79004.jpg
http://kep.ivpicture.hu/79005.jpg
http://kep.ivpicture.hu/79006.jpg
http://kep.ivpicture.hu/79007.jpg
http://kep.ivpicture.hu/79008.jpg
http://kep.ivpicture.hu/79009.jpg
http://kep.ivpicture.hu/79010.jpg
http://kep.ivpicture.hu/79011.jpg
http://kep.ivpicture.hu/79012.jpg
http://kep.ivpicture.hu/79016.jpg
http://kep.ivpicture.hu/79017.jpg
http://kep.ivpicture.hu/79018.jpg
http://kep.ivpicture.hu/79019.jpg
De a visszaút sem volt egyszerű... A hasadékból könnyen kitaláltunk, és vissza is mentünk a faluba, ahol vártuk a buszt vissza Tordára. Aztán jött egy kisbusz, amiben a sofőrsrác nagyon mosolygott meg integetett. Hát, oké, megkérdeztük, hogy Tordára megy-e. Kiderült, hogy igen, és beszálltunk. (így kell kocsit fogni stoppolás nélkül)
Tehát ismét Tordán voltunk, most már csak Cluj-i buszt kellett találnunk. Sok mindent találtunk, de azt nem. De találtam egy embert, aki nagyon segíteni akart rajtunk, csak egy baj volt, nem tudott magyarul. De megmutatta hova kell állnom, ha Kolozsvárra akarok menni. Én naivan azt gondoltam, hogy majd ott fog megállni a busz, tévedtem. Egy pár perc elteltével jött egy kocsi, a sofőr épp Kolozsvárra tartott, hát mi meg vele jöttünk haza. Itt érdekes stoppolási szokások vannak...:)
De az én napom itt még nem ért véget...
Hazajöttem, aztán fürdés, átöltözés és jött értem Áron. Mentünk bibliaórára. Igen, jól olvastátok...:) Hívott, én meg kíváncsi voltam. Az eredetileg tervezett 7-től 9-ig tartott valami egészen fél 11-ig tartott. Ez ilyen együtt éneklős, beszélgetős, gitározós valami volt, a fáradtságtól eltekintve jól éreztem magamat, szóval csütörtökönként biztos helyem van ott...:)))
Aztán nagy nehezen hazaértem, bár Áron még egy ideig nem hagyott békén bennünket...:P
Szóval így telt a tegnapom, de most mennem kell.
Holnap megyek haza!!!
Na pussz
A 2 nap krónikája:)
Sziasztok!
Tegnap nem írtam blogot, mert őszintén szólva megint kiakadtam, amikor megtudtam, hogy mennyiből fogok hazamenni csak Pestig, na de inkább hagyjuk azokat a fránya számokat.
Tegnap volt drog.prev értékelő óránk, amit nagyon vártunk. De a Csabikától várt hatás elmaradt...:( Feedback volt, de mi értékeltük őt, illetve a tananyagot és a feladatokat. Amúgy a pontszámaink alapján a 3 pontból 2,96-ot kaptunk. De teljesen mindegy volt, mert ahogy már írtam, hétfőn megkaptuk a maximum 10-es pontszámot...Szóval túl sok értelme nem volt a tegnapi Csabika órának, de nem baj, azért hazahozzuk őt.:)))
Aztán persze Agape, ahol nem volt csorba (erdélyi csorba leves)...:((( Na, itt már kiakadtam.
Ez a hét se az én hetem.
Na,de ma gyakorlat volt. De ma már csak ketten mentünk Zsuzsival, Áron és Boróka már nem jött. Mondjuk Áron hiányzott is.:( Kolozsvártól busszal mentünk Mérába, nagyon ügyesen megtaláltuk a buszmegállót, nem volt semmi gond. Meg szerencsére Szilárd is azzal a busszal jött. (Szilárd, az ott dolgozó szoc.munkás)
Amikor megérkeztünk Mérára, Imola (a "lányom") már nagyon várt engem, rögtön kaptam is egy hatalmas ölelést. (aki ismer, az tudja, hogy ez a gyengém...) Ez a kis szeretetlöket jó volt nagyon. Aztán teljesen véletlenül megismerhettem az anyukáját, aki nagyon kedves asszonynak tűnik, már nagyon várnak engem családlátogatásra. Most azon vagyunk, hogy amikor szünet után visszamegyek Mérára, akkorra próbáljuk összehozni, mert ez tényleg nagyon jó lenne, főleg az esettanulmányom szempontjából. De ha nem tudok menni, akkor sem kenődök el, hisz az esettanulmányom már így is szinte kész van.
A programban ma nagyon kevés gyerek volt, de nem is baj, így legalább nem fáradtunk el annyira.
Aztán ami nem volt egyszerű, az a hazaút. Mivel sajnos lekéstük a mérás kocsit, így maradt a busz. Ami "csak" fél óra késéssel jött, és miután fellélegezve felszálltunk akkor jött a következő döbbenet, olyan hosszú dugó volt Kolozsvár előtt, hogy amíg kijöttünk onnan, én egy jót aludtam.:)))
De nagy nehezen beértünk, aztán Mária ( a koordinátorunk) előterjesztett számunkra egy meghívást. :) Hogy az utolsó gyakorlati napunk után beülhetnénk valahova együtt, ez több, mint meglepő volt. Kedveljük nagyon Máriát, meg úgy tűnt, hogy ő is minket, de ez azért fura volt, de persze nagyon örültünk neki és elfogadtuk a meghívást.:)))
Na, ennyi volt.:)))
Lassan lépek, mert még van dolgom és holnap amúgy is megyünk kirándulni!!!:) Aki elfelejtette volna, annak emlékeztetőül, holnap irány Torda.
na pá mindenkinek
és mindjárt megyek haza!!!:(:)
Drogprev. kipipálva
Sziasztok!
Nagyon rövid leszek, mert nagyon nincs időm, és mindjárt elalszok... Mostanság ha hazaérünk, mindig rámjön a fáradtság, hiába öregszek...:P
Na, szóval ma tulajdonképpen vizsgáztunk drogprev.-ből, amit remélhetőleg jövő félévben el tudunk fogadtatni otthon. Kaptunk 3 kérdést, és volt bőven időnk kidolgozni. Aztán beadtuk, a tanár megnézte és megadta rá a 10-est.:) (itt ez a legmagasabb értékelés) Be is írta az indexünkbe, annak ellenére, hogy Csabika még nem értékelt bennünket szemináriumból. Erre rá is kérdeztem, erre a tanár: "Voltatok órán, nem?" "Akkor meg nem baj." Szóval, érdekes dolgok ezek.
De legalább ez is magvan, és innentől fogva szabadok a hétfőink is.:):):)
Aztán óra után persze Agape, ahol a srác a pult mögött már megismert és kedvesen mosolygott...:))))
Még bóklásztunk kb. 2 órát a városban, persze ajándékok után kajtatva, de gondolom sejtitek, semmit sem találtam. A szamócapálinkáról meg annyit, hogy orosz vodkát könnyebben találok itt...
A csüt.-i szoc. munkánk elmarad, így Zsuzsival eldöntöttük, hogy irány Torda. Ami innen csak 30 km-re van, úgyhogy ha a 400 km-es szebeni kiruccanást kibírtuk, akkor ez sem gáz.:):):) És megnézzük végre a tordai hasadékot és sóbarlangot.:)))))
Na puszilok mindenkit
és írjatok kommentet!!!
pá
:)
Adománygyűjtés és Humorfeszt
Hát hol is kezdjem...
Már a péntek estés Péterrel egyeztetős dolog sem volt egyszerű, de nagy nehezen megállapodtunk egy találkozási helyben, ahová csodák csodájára alig pár perces késéssel érkezett csak. Aztán be az autóba, is írány a Metró (ott volt tegnap az adománygyűjtő helyünk). Már rutinosan, amikor beszáltam Péter kocsijába, rögtön nyúltam az övért (félreértés ne essék, ez otthon is szokásom, csak itt ha lehet, akkor méginkább az), megnyugtatott, hogy nem lesz baj, de mondjuk azok az előzések...
Aztán odaértünk, Robi már széles mosollyal várt bennünket. Az első 2 óra még viszonylag mozgalmas volt, gyűltek az adományok is, szóval nem panaszkodtunk. Bár a legtöbb ember lehajtott fejjel ment el az urna előtt, vagy kifejezetten elkerült bennünket, de mi rendületlenül csak mosolyogtunk és próbálkoztunk, mert a zérus (ahogyan itt mondják) nyelvtudásunk nem sokat segített rajtunk. Aztán jött a fordulópont, Robival átkerültem egy másik helyre, ahol jó, ha félóránként jött valaki, aki persze el se vette a szóróanyagunkat. Kb. 2 óra alatt azon a helyen sikerült egy kerek lei-t összegyűjteni (70 Ft-ot), hát NA... De legaláb megtudtam, hogy Robi több mint egy hónap után befejezte Mérán a kutyaházat...:P Hát, már ideje volt, most George biztos boldog.
Déltől egészen 5 óráig voltunk ott, a lábam borzasztóan fájt már a végén, nem tudom, hogy mennyi adomány gyűlt össze, de majd szerdán megpróbálom kideríteni. (ja, ezt még nem is írtam, az otthoni betegápolásra, illetve palliatív kezelésre gyűjtöttünk)
Aztán nagy szerencsénk volt, Sándor volt olyan rendes, hogy hazahozott bennünket, így még volt egy kis időnk Humorfeszt előtt.
Hát, igen a Humorfeszt... Először a pénteki 3 döntős jött, az első olyan szinten rossz volt, hogy komolyan kezdtünk aggódni (aztán ő egy díjat sem kapott), aztán jött a másik 2 döntös, ők már nagyot taroltak.:) (1. helyezés tulajdonképpen nem született, ők ketten lettek elsők) :))))
Aztán utánuk jött jópár humorista még, volt számos oda (Magyar Operában volt) nem illő poén..., amin Zsuzsival mi csak szörnyűlködtünk...
De a többség tényleg fenomenális volt, és este 11-nél előbb ki sem jöttünk onnan. (7-kor kezdődött), a magyarok közül nekem Beliczai Balázs tetszett a legjobban, mondjuk csak az ő nevét tudtam megjegyezni, de Trabarna is ott volt.:) Csak az volt a baj, hogy ők ketten a végén léptek fel, amikor mi már baromi fáradtak voltunk.
Ajánlom mindenki figyelmébe Ősz Ferencet és Holovácsko Zsoltot:)))
http://kukker.manna.ro/showvideo/1176
Aztán hazaballagtunk, és gyors fürdés után ágybazuhantunk.
Aztán eljött a vasárnap. Ma már biztosan nem írok blogot, mert tanulok és tanulok. És megkíméllek benneteket attól, hogy ezt részletesebben is kifejtsem.:))))
nagy ölelés mindenkinek
pápá
:)
Pudingkészítés titelettel no meg Csabika...:)
Na hali!
A tegnapi blogírásom elmaradt, mert se kedvem, se időm nem volt...:(((
Tegnap szoc.munka előadásunk volt, füzetet vinni nem volt sok értelme, az egész előadás abból állt, hogy egy családi esetet elemeztünk. Természetesen csoportot kellett alkotnunk, Áronékkal voltunk, és a problémák már ott elkezdődtek, hogy a srácok azt sem tudták, hogy mi a feladat.:) De azért kivágtuk magunkat.
A figyelmes blogolvasóim tudják, hogy szerda estére volt beütemezve a pudingozás, hát "Ákosunk" este fél 11 körül küldött nekem SMS-t, hogy Zoli nem ért haza és nincs tej. Szóval így elmaradt a pudingozás...
De tegnap órán megbeszéltük, hogy ez nem maradhat annyiban...:))) Tegnap átjöttek a srácok, és persze rögtön kényelembe is helyezték magukat:
Zolinak nem tudom miért, de az én gépem és ágyam volt szimpatikus, de azért nem tudom figyelitek-e?Mi a pasik első dolga?Szobába be,és rögtön a gép...:)Mondjuk hosszú percekig így is maradtak, márcsak a puding billentette ki őket.:)
Áron tök véletlenül talált a neten valamit, ami Zsuzsival nagyon közel áll a szívünkhöz:
http://www.youtube.com/watch?v=K0kwVENep_8
ezen egy csöppet el is érzékenyültem, hát igen, sok szép élmény fűz oda!!!:)
Aztán elkészült a puding is, és mindet sikeresen el is pusztítottunk. De hogy a cím érthető legyen: Zoli elkezdett írni a gépemen valamilyen e-mailt azt hiszem az egyik tanárának, az üzenet végén ez állt:titelettel ... Az a durva, ha Zsuzsi nem szól neki, akkor úgy marad.:) De ennek ellenére őt is szeretjük.
Ez volt tegnap, de persze a bögréiket itt hagyták, hogy majd mi elmossuk őket...
Aztán a mai nap, természetesen Csabikával voltunk. Mára kellett megcsinálni az utolsó feladatunkat szoc. munkából, a McMaster modell alapján kellett kielemezni egy hátrányos helyzetű családot. (természetesen itt) A feladat számomra nem volt megoldható, mivel Mérán nem fogadtak a családok, így inkább a kislányomat kérdeztem ki. Az órán be is mutattam az általam lekérdezett dimenziót, de Csabikának nem nagyon tetszett, hogy nem voltam családnál, így elég rendesen lepontozott...:( (a 2 pontos feladatból 1,72-öt kaptam...)
Emiatt nem volt túl sok kedvem az óra hátralevő részéhez, de Csabikától megszokott módon előállt egy nagyon jó feladattal.:) Családi mesét kellett írnunk, a történetet teljesen ránk bízta, a lényeg az volt, hogy a testvéri sorrendiség is bent legyen. Ez újfent érdekes faladat volt, hiszen nincs tesóm, de azért ezt is megoldottam, és talán nem is lett olyan rossz.
Aztán lassan az a 4 óra is letelt. Jövő héten lesz a kiértékelés, aztán kész. A jövő hét utántól nem lesz Csabika...:( Ennek nem igazán örülünk, de Zsuzsival eldöntöttük, hogy őt mindenképpen hazavisszük.:)
Ja, mielőtt elfelejteném, van egy pillanatkép Kolozsvárról, amit mindenképpen látnotok kell:
igen, ez a zebra!!!:) Anyagfáradás...
Amúgy Péter még nem írt, szóval még nem tudunk semmit a holnapi adománygyűjtésünkről, de azért reméljük, hogy mehetünk.
Na mára ennyit, még vár rám jó pár feladat.
sziasztok
:)
